Van, amit évekig őriz az ember magában, csendben, mintha a kimondás elvenné belőle a szépséget. De a szeretet nem emléknek való, hanem mozdulatnak, szónak, jelenlétnek. Néha az a legnagyobb bátorság, ha elmondjuk. A kimondatlan szeretet súlya éppoly nagy, mint a viszonzatlané – csak rejtettebb. És van, amikor már nem lehet kimondani. Mert az idő elment, vagy a másik. És akkor marad a mondat, amit nem mondtunk ki, és talán már csak önmagunknak ismételgetjük újra meg újra. A szeretetnek nem feltétlenül hangosnak kell lennie, de hallhatónak igen.