A rohanásban az ember nem látja a részleteket. Csak halad, halad, mígnem egy nap visszanéz, és nem tudja felidézni, mit látott. A sietség kizárja a mélységet, a finomságokat. Pedig a legfontosabb dolgok nem kiabálnak – suttognak. És csak az hallja őket, aki lelassít, aki nem akar azonnal mindent megérteni, elérni, birtokolni. A lassúság nem a gyengeség jele – hanem az élet megbecsülésének formája.