Vannak pillanatok, amikor egy szobában ül két ember, és mégsem érnek egymáshoz. Mert a test közelsége nem gyógyítja a lélek távolságát. A társas magány nem a csendből fakad, hanem a meg nem értettségből. Amikor elbeszélünk egymás mellett, amikor nincs közös hang, csak megszokás. Amikor a jelenlét már nem figyelem, csak időtöltés. A legmélyebb magány nem akkor jön, amikor senki nincs körülöttünk – hanem amikor valaki ott van, és mégsem vagyunk láthatók számára.