A görcsös akarat az emberben olyan, mint mikor a kéz minden erejével markolni próbál valamit, s közben épp az szökik ki az ujjai közül. Az erőlködés önmaga ellen fordul: a mozdulat merev lesz, a tekintet szűkül, a lélek elfelejti, hogy az élet legtöbb ajándéka nem a markolásból, hanem a nyitott tenyérből születik.
Van egy különös, néma törvény: amiért minden idegszáladdal kapaszkodsz, az menekül; amihez engeded közeledni magad, az odasimul. A görcs, a makacs erő, csak feszültséget teremt – és az élet, akár a víz, a legkisebb résen át is utat talál, ha hagyod.