Sokszor, amikor bizonytalanok vagyunk magunkban, túl görcsösen állunk másokhoz. Túl sokat rágódunk azon, hogy a másik mit tett vagy mit nem tett – vajon ez azt jelenti, hogy már nem kedvel, vagy nem fontos neki a kapcsolat? Ilyenkor könnyű beleképzelni dolgokat, amik valójában nincsenek ott.
Az igazság az, hogy a túlzott aggodalmat, a feszült energiát mások megérzik – akár tudatosan, akár tudat alatt. És sajnos ez gyakran inkább taszít, mint közel hoz.
A legjobb, amit tehetsz, hogy önmagad adod. Nyugodtan, lazán. Hagyd, hogy a dolgok természetesen alakuljanak. Aki tényleg akar téged az életében, az tesz érte – és kölcsönösen. Ha pedig valaki nem tesz erőfeszítést, azt nem érdemes erőltetni.
Bízz abban, hogy aki hozzád való, az úgyis marad. Neked csak annyi a dolgod, hogy önmagad maradj, és élvezd az utat, nem pedig görcsösen kapaszkodj.